A bőröndöt Mikszáth Kálmán adta 1910-ben Boross Zoltán nagyapjának, Fornet Jenőnek. A családi emlékezet szerint Mikszáth hallgatag, szemlélődő ember volt, nagyon szerette a felvidéki parasztzenét, a magyar és a szlovák népdalokat. Fornet Jenőt egykori 48-as honvédtársa, Csemegi Károly mutatta be Mikszáthnak. Ezután gyakran találkoztak, főleg a Csemegiéknél zajló nagy tarokkcsatákon. Az író első feledi látogatására talán 1893 áprilisában kerülhetett sor. Mikszáth Rimaszombaton tartott felolvasást és visszautaztában a Fornet-családnál szállt meg.
A családi legendárium két történetet őrzött meg Mikszáthról. Az egyik szerint Mikszáth Boross Zoltán nagyapjától hallotta a Mégiscsak talentum volt Kiszlik című novella történetét. Ők ketten gyakran találkoztak Kortinica fürdőn, ahol Mikszáth idült májbaját kúrálta. Az író zsebéből sohasem hiányzott a notesz és a kis körömceruza, így jegyezhette fel egyszer a rimaszombati pénzhamisító történetét. Kiszlik hosszú időn keresztül gyártotta a hamis tízforintosokat, de aztán elfogták, s a hamisítványokat a vizsgálati anyaghoz csatolták. Az egyik ügyintéző az aktákban lapozgatva megtalálta a hamis tízforintosokat. Tavasz volt, a Három Rózsa nevű vendéglőből csábítóan szólt a cigányzene, így hát kedve szottyant és a hamis tízforintost elmulatta. Elsején aztán tíz darab egyforintost tett a hamisítvány helyére. Így esett, hogy bizonyíték hiányában a bíró kénytelen volt felmenteni Kiszliket.
A másik történet szerint az egyik Boross ős volt Mikszáth írói útjának elindítója. Ennek történetét az író a Hogyan lettem én író? című írásában mesélte el. Eszerint Mikszáth az első iskolai dolgozatát, melynek témája Mátyás király sajógömöri kapálása és az urak megkapáltatása volt, Boross Mihály Mátyás király Gömörben című munkájából „puskázta”, de azt mondta, hogy Dobos bácsi segített neki. Ettől kezdve aztán mindig arra biztatta tanára, hogy kérje bátran Dobos bácsi segítségét.