Nyomtatás

Szabó Magda tükre és édesanyja meséi

Szabó Magda tükre Szabó Magda tükre

Szabó Magda azt írja Ókút című könyvében, s azt vallja interjúiban is, hogy két író gyermekeként született, noha egyikőjük sem tudta magát annak, az írás természetes és mindennapi kifejezőeszközük volt, nem tekintették rendkívüli vagy művészi képességnek. Édesapja verseket és novellákat, édesanyja példázatokat és meséket írt a maga szórakoztatására.

Önmagukat azonban mindketten a gyereknevelésben, egyetlen gyermekük életének minél varázslatosabbá tételében találták meg. Édesapja mély és alapos műveltségét adta át a kislánynak az esténként vagy a betegágyánál elmondott meséin keresztül, édesanyja tündökletes fantáziájával és meseépítő képzeletével, varázslatos hősök folytatásos kalandjaival népesítette be a gyerekszobát.
Szabó Magda saját bevallása szerint, két, gyerekeknek írt meseregényét, a beszélő állatok szigetén játszódó Sziget-kéket és a Tündér Lalát, a kíváncsi, elvágyódó, emberszívű tündérgyerek történetét azokból a történet-szilánkokból építette fel, amelyeket anyja meséiből megőrzött. S neki köszönheti Bárány Boldizsár, a másokkal mit sem törődő, iskolakerülő, sőt hazudni és lopni sem átalló kisbárány alakját is, aki eljut a keserves bűnbánatig, a szeretetteli együttérzésig.
Amikor édesanyja idős korában ágyhoz kötött beteg lett, lánya úgy érezte, most visszaadhatja számára mindazt a csodát, amit gyerekkorában kapott, és most ő mesélt neki: így íródott és érkezett fél éven át hetente folytatásokban Debrecenbe a Sziget-kék. S mire a mesehős, Valentin csodaszere elkészült, édesanyja is felgyógyult.

Az írónő által személyesen a múzeumnak átadott relikviák és dokumentumok legféltettebb örökségét jelentették: édesanyja néhány meséjének kézirata, és az a tükör, amelyet édesanyja saját gyermekkorának rég elsüllyedt világából átmenekített, s amelybe esténként belenézve megláthatta a jövőt. Mert, lánya szerint, ő „született tündér volt, okleveles tündér”.