A nyelvkérdés körüli politikai vitával párhuzamosan zajlott tudományos vita is a magyar nyelv fejlettségéről és gazdagságáról. E tudományos párbeszédet különféle pályázatokkal igyekeztek intenzívebbé tenni. Az első felhívást 1804-ben Kultsár István tette közzé. Ebben a magyar nyelv állapotáról és fejlettségéről várt átfogó képet a pályázóktól. A másik pályázatot a bécsi udvar kezdeményezésére 1808-ban a tübingeni Cotta-könyvkereskedés írta ki, azzal a mögöttes céllal, hogy érveket gyűjtsön a magyar nyelv hivatalos nyelvvé emelése ellen.
Kazinczy pályaművének több mint a felét egy irodalomtörténeti áttekintés teszi ki. A felhívás szándékával ellentétben bőséges szöveggyűjteménnyel szemlélteti az irodalom fejlettsége által a nyelv fejlettségét.

Amikor az országban elterjedt a hír, hogy a pályázat a bécsi udvar csapdája csupán, Kazinczy el nem küldött kéziratát barátai titokban adták kézről-kézre. Így maradhatott egyik szomszédjánál, akinek leszármazottainál az 1970-es években találta meg Kilián István irodalomtörténész a padlásgerenda mögé rejtve.