Jókai 1889 májusában járt a Hortobágyon és Debrecenben, Dely Mátyás állatorvos vendégeként. Az ekkor látottak és hallottak ihlették a Sárga rózsa című regényét, melyet 1892-től folytatásokban közölt a Pesti Hírlap. 1893-ban pedig Révai gondozásában, könyv alakban is megjelent. A kézirat sorsáról hosszú ideig semmit sem lehetett tudni, míg 2005-ben föl nem bukkant egy árverésen, ekkor került a Déri Múzeum irodalmi gyűjteményébe.
A Jókai-kéziratok szinte mindegyikére nagyon egyenletes vonalvezetés jellemző, amely az író kézírásának egészen késő öregkoráig a sajátossága maradt. Említésre méltó, hogy Jókai szinte mindig írt a kézirat egy-egy lapjának hátoldalára, mely jól elkülöníthető a szerkesztő vagy a nyomda munkatársai által írtaktól. A nyomtatásra vonatkozik az a rájegyzése, amellyel a szóhibák elkerülése végett, a betűszedő gyerekeket eltiltja a szöveg szedésétől.