Egyik méltatója A vádlott megszólal című írása kapcsán írta róla: „Hallgat, mikor mások kiabálnak, s mikor egész népcsoportot némaságra ítélnek: egymaga indít pert a vádlott igazáért.” Fábry Zoltán életművének megrendítő, alighanem legdrámaibb írásáról van szó, amely 1946-ban keletkezett a felvidéki magyarság védelmében. Azzal az igaztalan váddal vetett számot, amely a Csehszlovákiához került magyarságot kollektív bűnösként bélyegezte meg. Az írást elküldte számos cseh és szlovák értelmiséginek. Választ senkitől sem kapott. Nyomtatásban sem jelenhetett meg 1968-ig.
,,Vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok... nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, súlyos kihágási objektummá szürkült... a legmélyebb megalázottság fokáról, nyelvfosztottan, szóbénítottan kiáltok hozzátok, szabad emberek... egyetlenegy ember, egy gettózott kisebbség, egy elnémított nyelv nevében, minden törvényes vagy különleges megbízatás nélkül, szobám négy falából kiindulva... egy Istentől, mindenkitől elhagyott kisebbség fásult-dermedten várja a végzetet... valakinek szólnia kell! Európa, hazánk, miért nem felelsz? Bűnös vagy, áldozat vagy, fogoly és vádlott, ki szóhoz sem juthat, kit szóhoz nem engednek. Magyar vagy, szlovenszkói magyar: némulj el és bűnhődj!... Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava, súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk... Süllyedünk, mert ártatlanok vagyunk! Igazságot!”

Fábry Zoltán halotti maszkját az irodalmi tár Sarló-gyűjteményében őrizzük.