A grafológiai vizsgálatok szerint Petőfi könnyen folyó, rugalmas, gyors ütemű, ritmusos, hol szép, hol nyugtalanító benyomást keltő kézírása, sorsának alakulása szerint változó személyiséget ábrázol; nála még az egyes kínos helyzetek, felháborodások vagy örömteli élmények is nyomot hagynak a kézíráson.
A kézirat Juhász Géza irodalomtörténész hagyatékával került a múzeum irodalmi gyűjteményébe.