Hamarosan feleségül is kérte, de Magoss Olga nemet mondott. Levelezésük tanúsága szerint Móricz az özvegyben az igazi, a megértő társat vélte megtalálni, aki a nyugalmat adhatná meg a számára. Az asszonyt is megérintette Móricz szerelme, mégis újra és újra elutasította közeledését. Az egyik levelében arról vall, hogy bár kívánja a szerelmet, de képtelen szeretni, noha szenved tőle: „Engem inkább tisztelnek és szeretnek a férfiak, minthogy más irányú érdeklődéssel viseltetnek irányomban... ma már sokszor kívánnám, hogy lenne egy egészséges érzésem, hogy Isten igazában tudnék valakit gyűlölni vagy szeretni...”
Idővel barátsággá mélyülő kapcsolatukat jellemzi, hogy ha Móricznak bármi gondja-baja volt, Simonyi Máriával kötött második házassága alatt is elutazott Debrecenbe, beült Olga asszony trafikjába és kiönthette a szívét. Az asszony pedig a legbensőbb titkait vallotta meg neki; s még azt is engedélyezte, hogy levelei szövegét az író néha szó szerint beemelje műveibe.
A húsz éven át tartó, hol borúsabb, hol derűsebb hangulatú levelezésre végig rávetül a beteljesületlenség árnya. Móricz így írt halála előtti, Olgának küldött utolsó levelében: „Már nekem annyira magánosságban kell élnem, hogy az is megváltás, ha én magam ráfoghatom valakire, hogy megért. Pedig a megértést éppoly kevéssé lehet más egyéniségre rákényszeríteni, mint a szerelmet. A szerelem: vágy. A szerelemnek mindig tragikus a sorsa.”

Férje halála után Magoss Olga, megélhetésül, trafikot nyitott, először a katolikus egyház Piac utcai bérházában, majd a városháza alatt. A dohánytermékek mellett saját készítésű dísztárgyakat is árult, kézzel festett képeslapokat, hímzéseket, melyekről sokszor kikérte Móricz véleményét is.